Valakinek bele kellett volna néznie a gyönyörű szemeidbe, amikor megszülettél, és elmondani neked, akkor, abban a pillanatban, hogy mekkora hozzájárulás vagy nekik és mekkora hozzájáruls voltál, és leszel a világnak.

Sajnálom, hogy a legtöbbünkkel ez nem történt meg, mert így kellett volna lennie.

Képzeld el, milyen lenne, ha minkenki ezen a bolygón belenézne a szemedbe, és azt suttogná, és azt mondaná neked, hogy mekkora hozzájárulás vagy. Mennyire hálálsak, hogy te itt vagy ezen a bolgyón. Mennyire hálásak mindenért, ami vagy.

Meg olyanokért is, amiket te megítélsz. Mennyire hálásak az élénkségedért, a furcsaságodért, a lelkesedésedért, ami néha kontrollon kívül kerül. Hála Istennek. A furcsa humorodért. Azért, hogy teljes bizarr módon nézel erre a világra. És azért a tényért, hogy rohandtul nem adod fel, bármi történjen.

Most mindenki ezen a bolgyón belenéz a szemeidbe, és elmondja, hogy mekkora ajándék vagy, és megmutatja neked ennek az energiáját, százak nézőpontjából.

Ha ítélkezel magadon, attól soha nem kapsz többet magadból. Ha elismered magad, akkor igen. Ünmagad megismerésével mindig.

Milyen lenne, ha lett volna valaki, aki belenéz a szemeidbe minden egyes nap, mióta ezen a bolygón vagy, és egyszerűen csak annyit mondott volna, hogy:
Köszönöm, hogy itt vagy!
Egy ajándék vagy! Beragyogod a bolygót a jelenléteddel, és nagyszerűbbé teszed a nagyszerű lényeddel.
Te vagy az a nagyszerűség és a lehetőség, amire a bolygónak szüksége van, és amire vágyik.

És legyél erre meghívás, és engedd meg magadnak. Itt az idő, hogy ezt válasszuk. És ez legyünk, teljességben.

-Dr. Dain Heer